Májusok

A szövés gyógyít. Mindig.
Ha valamit megfogadnék idén, az az lenne, hogy minden hónapban alkotok valamit a saját örömömre. Csak és kizárólag azért, hogy jól legyek.

Adós vagyok, némileg. Pedig pracli a szívemen, nem szándékom titkolózni, csak ez a rész valahogy mindig elmarad. De legalább azt betartom, hogy minden hónapban készül valami, mentálügyileg.

Legyen akkor most május. (Mármint nem konkrétan, ezt az évet vissza nem pörgetném, előre meg butuska lennék, az én koromban, de most legyen május, egy icipicit, mert áprilisnál maradtam el. Értitek. Szóval.

Ezek a párnák gyapjúból készültek, még csak nem is egyféléből. Van köztük észt és szúrós, ír tweed és puha, meg igazi háztáji, mármint teljesen sk fonás. Kétágú és egyágú. Különféle vastagságú. És kb. ennyi, amit el tudok róluk mondani.

Alapos koncepcionális tervezésem az volt, hogy sorba raktam a színeket, és szőttem. Addig, amíg elő nem bújtak: a szabadelvű nagyobb, és a szigorú rendű kisebb. Mondanám, hogy alaposan megterveztem, de füllentenék.

Szeretem a csíkritmusokat. A ritmikus csíkokat. Nem annyira szeretem a szimmetriát, illetve ez így nem igaz, mert kedvelem a szimmetriát is, leginkább akkor, amikor nem tartom meg.

No, itt vannak ők ketten.

Egyeske, a nagy, a természetes gyapjú barnás-szürkés árnyalataira épül, telis-tele mintázva apró gyémántokkal (lánykori nevükön barackmagok). Mint egy puha ölelés.

Ketteske, a kicsi, merevebb, a színei is hidegebbek, és nincs egy kócos vonal, egy eltévedt csík. Keretek vannak, megtartó rendszer. Apró pajkossága türkizzel összekacsintó narancs pöttyök, amiket a hátán egészen szabadon visel. Jó, hát ő így bohém. Megbízható és nagyszerű támasz. Deréktájon kiváltkép.

Ők így egyek, a puhán ölelő és a biztos tartást adó.

 Valahol felírtam a méretüket is, de persze nem találom most. Olyan 60x60 és éppen a fele, de nem most nem tudom lemérni, éppen Hevesen hédereznek. Így mulatnak a zsűrizett míves termékek.

Ezzel hivatalosan is elbúcsúzhatunk májustól.

A szövés gyógyít. Mindig.
Ne felejtsétek el.