DÉNES ÁGI - A FŐMÓKUS
Nem szeretem fényképen látni magam. Feszélyez ha fotóznak, és rendszerint fura dogokat művelek, például nyakaveszetten vigyorgok.
Pedig hát milyen menő már, ez a műhely, fantasztikus eszközökkel, pompás hangulattal. Nélkülem nem lenne ilyen, nélkülem nem is lenne. Nagyugye.
Ott vagyok én is, éppen a helyemen, a szövőszéknél, és azt csinálom amit szeretnék. Erre teremtettem, most már én is tudom.
Nem én szövök a legszebben, és világhírű textiltervező sem leszek sosem, de szenvedélyesen szeretek szőni, kutatok, tanulok, és továbbadom, amit csak tudok. Ez az én szupererőm, a tudásátadás, és a közösségben létezés.
Valamiért nagyon érzem, hogyan tudom előhozni, megmutatni amiről eddig nem is sejtetted, hogy tudod. Szóval igazán pöpec módon tudok oktatni.
Kamerába mosolyogni... hááááát... abban még van hova fejlődnöm. De egyszer az is meglesz.
Vagy modellkarrier helyett inkább maradok a szövésnél és sok szeretettel várlak, ha úgy érzed tudnék neked is mutatni valami újat.
Ági
ATTILA - A FŐGONDNOK
Áginak volt egy nagy álma. Amiről úgy is beszélt, mint egy álomról. Színesen. Átéléssel. Mégis olyan érzéssel, mintha az álom nem is lehetne más, csak a képzelet játéka, a fantázia incselkedése. De ebben az álomban ő nagyon boldognak látszott.
Őszintén nem értettem, hogy ha az álmában minden ennyire valószerű, minden részlet ennyire a helyén van, ha ő ettől olyan boldog, miért is ne lehetne megvalósítani? Mivel az álomszerű dolgokhoz nem értek, ellenben tudok villanyt szerelni, meg festeni, mázolni, glettelni, bútort szét- és összeszerelni, létra tetején egyensúlyozni, kifúrni, beverni, levágni, felrakni, leszedni, nem hagytam annyiban a dolgot.
Segítettem megvalósítani Ági álmát, és továbbra is igyekszem mindenben támogatni őt.
A szövödében találkozhattok velem a bármitis javítva, zenét hallgatva, a helyet kinyitva, becsukva, szóval itt vagyok, ha épp Áginak, vagy nektek szükségetek van valamire.
Attila